A szürke, borús téli hónapokban sokan szenvednek a depresszió tüneteitől. Az ún. téli depresszió vagy fényhiányos depresszió a szezonális depresszió egyik formája, régóta ismert betegség, melynek kialakulásában jelentős szerepet játszik a szervezet D-vitamin szintjének csökkenése, illetve a D-vitamin-hiány.
Szezonális depresszió és a D-vitamin-hiány
Az évszakok változásával összefüggő (szezonális) depresszió ritkább a depresszió egyéb típusainál. A téli depresszió több nőt érint, mint férfit. A Földközi-tenger területén élők alig ismerik, Skandináviában viszont igencsak gyakori probléma.
Mindannyian tapasztaltuk már, hogy a napsugarak pozitív hatással vannak kedélyállapotunkra. A Szent Louis-i Orvosi Egyetem tudósai 2006-ban tudományosan is bebizonyították, hogy jelentős összefüggés van a D-vitamin hiánya és a kedvetlenség, levertség, lehangoltság közt.
A szervezetünk egészséges működéséhez szükséges D-vitamin mennyiségének csaknem 90 százaléka a napsugárzás hatására képződik. Ha nem tartózkodunk eleget a szabad levegőn, és bőrünket nem éri elég napfény, nem termelődik elegendő D-vitamin.
A téli fényhiány miatt csökken a szervezet D-vitamin szintje
Amikor a napok ismét hosszabbak lesznek, sokan testileg és szellemileg is kimerültnek érzik magukat, kedvetlenek, lehangoltak, fáradékonyak és a betegségekre is fogékonyabbak. A tavaszi fáradtság még azokat is sújtja, akik esetében a tünetek nem olyan súlyosak, hogy depresszióról beszélhetnénk.
A problémát fokozza, hogy a téli napsütés- és fényhiány mellett a legtöbben időnk nagy részét zárt térben töltjük az évnek ebben az időszakában. A téli hónapokban mesterséges fényforrást használunk, ami egyrészt megakadályozza, hogy szervezetünk felkészüljön az alvásra, ahhoz viszont nem elegendő, hogy megfelelő ingert biztosítson a nappali aktivitáshoz. Tavasszal ezért különösen fontos, hogy a délelőttök folyamán legalább egy órát töltsünk a szabadban naponta.
Szintén tavasszal, illetve tél elején jelentkeznek a fényhiányból adódó D-vitamin-hiány következményei is. Ahogy az északi féltekén a szélességi körök mentén egyre északabbra haladunk, télen az UV-B sugárzásnak egyre nagyobb része nyelődik el az atmoszférában, így az itt élő népesség jelentős része D-vitamin-hiánnyal küzd, ami nem csak a depresszió, hanem a bél-, a prosztata- és a mellrák kockázatát is jelentősen növeli, sőt legújabb kutatások eredménye szerint a szívbetegségek előfordulásának esélyét is fokozza.
Ajánlott tavasszal a szabadban tartózkodni, és felöltődni napsugarakkal, de tanácsos az arcot, a dekoltázst és a karokat védeni a közvetlen napsugárzástól. Ne feledjük, az ózonpajzs vékonyodása miatt érdemes néhány alapszabályt tavasszal is betartani! Egyszerre maximum húsz percet töltsön a napon, közben védje magát a napégés veszélyeitől! Különös figyelemmel óvja a csecsemőket és gyermekeket a napsugárzás káros hatásaitól már tavasszal is.